A napokban írtam arról, hogy a mai munkaerőforrás-szegény Magyarországon mennyire fontos az, hogy megtörténjen a perspektívaváltás a vezetői szerepekről, kommunikációról, stílusról. A humán vezető egyik fontos jellemzője hogy empatikus módon tudja megközelíteni az emberek problémáit és kezelni a konfliktusokat.

Vajon az empatikus vezetői készség fejleszthető? Mikor és milyen formában célszerű e készséget erősíteni? A mai anyagias világunkban mást se várnak a vezetőktől mint a gazdasági szemléletet, aki a tényeket-, számokat tudja értelmezni, összefüggéseiben meglátni, de vajon hol van emögött maga az ember, aki az értéket teremti?

Kiváló cikket találtam a minap arról, hogy Dániában hogyan építik be az empatikus viselkedés elsajátításának formáit az iskolai tananyagba! Érdemes lesz majd 5-10 év múlva megfigyelni ezeket a gyerekeket, aki ebben a szemléletben nőttek fel. Vajon mennyivel tud többet hozzátenni majd, akár az érett felnőtt, akár a tudatos szülői szerepkörének megéléséhez?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a mai magyar oktatásba is beépüljön sok hasonló, hasznos készségünk, tudatos fejlesztését célzó modul. Az elkövetkezendő generációknak ugyanis nemcsak a megszerzett tudásból származó anyagi gazdagság jövőképe kéne elsődleges célként a szemük előtt lebegjen, hanem az egészséges és boldog felnőttkor képe is. Hogy miért? Mert a boldog és egészséges életnek szinte attribútuma a gazdagság is.

Az ajánlott cikket itt lehet elolvasni: 444.hu