Az elmúlt évtizedben a fejlett nyugati országokban a munkaerő növekvő részét már nők alkotják. Ezzel szemben Kelet- és – Közép-Európában pont ennek ellenkezője tapasztalható, ami az elemzések szerint az egykori szocialista gazdaságpolitika máig kiható hagyatékának tekinthető. A szocialista modellben a nő, mint nyers munkaerőtartalék volt jelen a teljes foglalkoztatás utópisztikus céljának elérése érdekében. Alig 40 év alatt a rezsim e cél oltárán feláldozta a hazai emancipáció eszmeiségét, a felülről” irányított egyenjogúság ugyanis olyan diszkriminációs beidegződések alapjait fektette le, ami a társadalmi problémákon túl mára gazdasági értelemben is mérhető.