Ma, amikor a tehetség igazi érték és a cégek hosszútávú sikerének elengedhetetlen része a tehetségek megtartása, egyre inkább luxus az anyák alkalmazásával kapcsolatos sztereotípiák fogságában vergődni és érdemes a terhességét bejelentő kolléganőre nem mint megoldandó problémára, hanem mint új lehetőségre és potenciális hozzáadott értékre tekinteni.

Adam Grant, szervezeti pszichológus és New York Times bestseller szerző szerint, ahhoz, hogy jó ötleteink szülessenek, számos rossz ötletre is szükség van. A valóban eredeti gondolkodók, olyan emberek, akik sokszor elbuknak, hiszen sokszor is próbálkoznak, nem félnek kísérletezni.

A mai világban, ahol minden valamire való cég a tehetségek megszerzéséért és megtartásáért versenyez, vezetőként már nem engedhetünk meg olyan amatőr hibákat, amiket 10 éve még simán benyelt bármelyik alkalmazott. Versenyképességünket, hosszútávú fennmaradásunkat kockáztatjuk azzal, ha nem figyelünk oda a legjobban teljesítő embereinkre. Van a kiégés , amely a túlhajszoltság következménye és van a kedvvesztés, ami egy csendben zajló folyamat: bár a munkatárs közben végig jól teljesít, egyre kevesebb értelmet talál munkájában, egyre kevésbé elkötelezett a cég felé, innen pedig már egyenes út vezet a felmondáshoz.

Egy szervezetet a benne dolgozó emberek keltik életre, ők a cég missziójának, víziójának kivitelezői. Így, egy rossz felvételi, egy nem megfelelő választás az egész csapatot de akár magát a márkát is veszélybe sodorhatja.

Gyakran előfordul, hogy egy hosszadalmas procedúra után megtaláljuk a meghirdetett pozícióra legalkalmasabb tehetséget, és amikor közöljük vele a jó hírt, mégsem vállalja el az állást. Amennyiben ez nem a felajánlott fizetés miatt történik így - ebben az esetben legalább még lehet tárgyalni - , a másik lehetőség, hogy cégünk, szervezetünk rossz benyomást keltett a pályázóban. Megfeledkezünk ugyanis arról, hogy a mai világban, ahol a tehetségekért folytatott harc kimenetele igen meghatározó egy cég sikerében, versenyképességében, nemcsak mi ellenőrizzük le alaposan a jelentkezőket, hanem ők is minket.

A szervezeti vezetésfejlesztés egyik legnagyobb kihívása hatékonyan azonosítani és megtalálni az utánpótlást, azaz a vezetők új hullámának biztosítását az adott szervezetben. A felső vezetők könnyen megfeledkeznek róla, hogy előbb-utóbb valakinek át kell adni a helyüket és mindazt a tudást és értékrendet, amely a cégvezetést sikeressé teszi. E téma mellőzése később komoly és negatív fordulathoz vezethet a cég vagy vállalat életében.

Az elmúlt hónapokban több olyan ügyfelem volt (magánszemélyek), akik a karrierjükben szerettek volna változást. Egy részük azért, mert új kihívásokat kerestek, amit már a jelenlegi munkakörük és vagy a szervezeti korlátok nem tettek lehetővé, mások azért, mert az élet úgy hozta, hogy munkahelyük vagy munkakörük szűnt meg.

Az alábbi élménybeszámolót egy kedves fiatalemberről osztom meg, aki több hónapja sikertelenül pályázott meg állásokat, és nem értette hogy vajon miért nem hívják be interjúkra, miért nem sikerül az első körök után bejutni a legjobbak közé.

Olyan ez, mint a gravitáció. Képzeljenek el egy völgybe hulló esőcseppet. A lehulló csepp pontos pályája megjósolhatatlan. Nem tudjuk, hogy pont hová esik, de a fő iránya kétségtelen: mindig lefelé tart.